Nélküled vékony minden ág

Megtanultam rég már: “Fiam, oda ne másszál!
A kiváncsiságtól hajtva leszakad az ág.”
Megtanultam rég már: “Fiam, arra ne állj rá!
A kívánságnak teret adva leszakad az ág.”

Gyermek felnő, s gondolja: kilép, uta saját.
Át- meg átjárja a borzas, csalfa fa lombját.
Vastag törzs, erős ág, jót ígér, de vékony vár.
Kiváncsisága végén a leesés rátalál.

Emlékszem miként szólt: “Fiam, oda ne másszál!
A kiváncsiságtól hajtva leszakad az ág.”
Emlékszem miként szólt: “Fiam, arra ne állj rá!
A kívánságnak teret adva leszakad az ág.”

Felnőttként az ember megfontoltabb, gondolnád
Tudása, ereje több. Nincs oly ágvastagság
Mit át ne vágna az erős önigazultság.
Ha vak lépések viszik tovább, leszakad az ág.

Mondta nekem rég már: “Fiam, oda ne másszál…”
De a kiváncsiság hajtott, s leszakadt az ág.
Mondta nekem rég már: “Fiam, arra ne állj rá…”
De a kívánságtól hajtva, ím, leszakadt az ág.

Eljött a pillanat: Erőm kevés! – eszmél rá –
Ismét magam alatt vágtam ki az egész fát;
Hazatérek hát, bölcs Atyám erős karja vár.
Apa kérlek segíts! Nélküled vékony minden ág.

Az erős, s győz ki Rád talál, s hallgat már…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük