Toll

Kicsi, egyen-tojásként születik.
Csak néz. Minden új; útját keresi:
Teremtője miként, mire alkotta?
Messze nem lát, körülötte a tojás burok
Ölelő, óvó bizton melege reped,
Fény tör be, elárasztja a teret.
Már lát. Remél, kilép,
Egyénisége megélésének kezdetén
Pihe-puha pehely borítja,
Alkotója így ruházta, óvja.

Jár-kel, csetlik-botlik,
Idő telik, erősödik.
Figyel, gyermekként hisz, remél,
Szívében bátor, mit hall, teszi.
Atyja hangját hallva erőt lel, hittel, reménnyel teli
Szava átjárja, nem remeg, szívébe vésve biztos alapot ad neki.

De…

Csapkod, kapkod,
Saját esze hajtja, felemeli.
De nincs alap, idő előtti teher veri.
Porba zuhan…
Feleszmélve talpra áll,
Szíve, szárnya törve, gyógyulásra vár.
(ismét…)

Tollát tépi, csőrét veszti,
elvonul csendben figyelni…

Magas sziklán a menedék,
Otthonában növekedés, újra él.
Szeretet lágy, ölelő, biztos kezében,
Fentről szemlélve sorsát: Könnyű.

Reptére készen, szárnyát tárja.
Hogy induljon, a Szelet várja.
Nem kapkod, bízik;

S a Szél fúj, repít,
Felemel, magasra igazán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük