Fájdalom

van-e nagyobb, mintha közös élet széttör?
Ha kéz keresi társát, de csak levegőt markol?
Ha örök szövetség széthull, s a gyermek apa nélkül nő föl?
Fáj!!!

Fel kell állni, menni, de van mi nem enged, nem tágít…

Két lélek egybeforrt, s most közös célunk eloszlott,
Semmivé lett. A fellegekben kétségek közt lebeg a jövő,
Fájdalommal teli levegőt szív be a tüdő; (piheg)
Az szívig hatol, átszúr; lassan, kínzón mélyre ér,
S szétárad a testben a kín…

Könny csordul, de nem enyhít…

Erősnek kell lenni most, és mindig;
Menni kell tovább, ahogy terveztük,
Egy életen át, de már egyedül,
Támaszként, mert jövőnk: gyermekünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük